Hosszú várakozás után a Könyvmolyképző Kiadó végre elhozza nektek az év egyik legnagyobb fekete bárányát.

A Stormdancer - Vihartáncos a regények közt is egy hibrid. Nem sorolható csupán egy kategóriába. Legyen nő vagy férfi, tinédzser vagy felnőtt, a tősgyökeres fantasy rajongóknak ajánljuk. Ennek a fantasy sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, disztopikus steampunk világot mutat be, feudális japán környezetbe ültetve.

Patrick Rothfuss, amerikai fantasy író fejezte ki a legjobban, amire mind gondoltunk:

"Mi ez? Azt mondod, írtál egy japán steampunk regényt, amiben vannak mitikus teremtmények, polgári engedetlenség és egy erős női főszereplő? Azt hiszem, miután kiejtetted a szádon azt, hogy 'japán steampunk'. mindenről lemaradtam. Ez volt az a két szó, amit már nagyon akartam hallani." - Patrick Rothfuss

A turné keretén belül 5 blog fog elkalauzolni titeket a Shima Birodalomba. Kétnaponta -ahogy azt már megszokhattátok - újabb blogger véleményét olvashatjátok Yukiko kalandjáról.

Még jobb hír? Betekintést nyerhettek a Vihartáncos világába, és a szerzőről is megtudhattok pár érdekességet.

Ami még ennél is jobb? A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából 3 példányt meg is nyerhettek a könyvből!

Az első néhány tucat oldal után azt hittem nem fogok különösebben rajongani ezért a könyvért. nem mintha nem lett volna érdekes a történet ígérete, vagy különleges a világ. Ellenkezőleg. Kicsit túl sok is volt. Nem vagyok nagy szakértője a japán kultúrának, sem a nyelvnek ezért minden második szó után meg kellett állnom és kikeresnem, hogy ugyan miről is van szó. Jay Kristoff nem egyszerű univerzumot teremtett, de mindenkit arra bíztatok, hogy állja ki a próbát, amit az első pár fejezet jelent, higgyétek el, hogy megéri.

Arról nem is beszélve, hogy hamarosan ránk ragadnak a kifejezések és észrevétlenül leszünk szakértők Shima világában. Shima egy szigetegyüttes, ahol a hatalomtól kissé megháborodott sógun irányítja a birodalmat a klánok segítségével, amelyeket legendás kami állatokról neveztek el. A klánok, Segítségére van még ebben a titokzatos Céh, akik a földet megmérgező, de a technológia alapját képező lótusz feldolgozását felügyelik. Jay Kristoff feudális japán sógunátusra épülő világa egyszerre high fantasy és steampunk. Az író sem tudta meghatározni a stílust, ezért csak annyit mondott, hogy elsősorban steampunk, de mivel jelen vannak a mitikus lények és az a bizonyos griff, ezért nem lehet elmenni a fantasy vonal mellett sem. Én azt mondanám, mindenből jutott belőle egy nagy adag.

A hangulatra mondjuk nincs panaszkodni való. Az író részletesen és képszerűen mutatja be a helyszeneket és a főhősöket, néha talán túlságosan is sok leírással. Nem hiba ez, csak hozzá kell szokni, hogy a Vihartáncos olyan, mint egy távol keleti akció-kalandfilm, ahol a látvány (még ha a belső szemünkben él is) legalább olyan fontos, mint a cselekmény. Kristoff nagyszerűen eléri hogy láttassék mindenki előtt Shima hol brutálisan koszlott és mérgezett, hol pedig csodálatosan látványos világa. 

Én ebbe a hangulatba, a legendákba, a mitológiába és főleg Buruu-ba, a mogorva, fensőbbséges, hatalmas, ámde csodálatos arashitorába, azaz mennydörgéstigrisbe szerettem bele. Messze a legjobb karakter a könyvben. Yukiko is közel állt a szívemhez, de főleg a kettejük barátsága volt az, ami megmozgatta az érzelmi szálakat bennem. Yukiko egy kicsit naiv és nem egy forradalmár típus, így nehezen tudtam az elején hősnőként gondolni rá, de a kapcsolata Buruu-val és találkozás az ellenállókkal megváltoztatja őt és a meglátását a világról. Ez a váltás különösen tetszett, mert nem volt instant, nem volt egyszerű, hanem szépen lassan kígyózott be az elméjébe, ezért hitelesebb volt.

Szerelmi téren kicsit kevesebbet kapunk, mint azt vártam, de ez nem is lényeges itt, azt hiszem. A románcot felülírja az a kötelék, ami a fantasztikus bestia Buruu és a Rókák lánya, Yukiko között alakul ki.

Summa: ne adjuk fel, ha az elején túl tömény lenne. Japán szótárat és mitológiakönyvet beszerezni. Érdemes belevágni ebbe a kalandba!

A yókai szörnyek

Fehér yókaik:

Főnix: vad és tiszta.

Fekete yókaik:

Az Onik vad és kegyetlen troll-szerű lények, amelyek az alvilágból származnak. Kobaltkék bőrük van és hatalmasra nőnek. ők a gonosz teremtményei, csakúgy, mint a Nagaraja, ami deréktól felfelé nő, deréktől lefelé kígyótestű lény, amelyiknek jádeszínű bőr borítja hat méteres testét és haja élő kígyókból áll.

Szürke yókaik

Ezek a szellemállatok a természet részei. Ilyen a hatalmas és vad tengeri sárkány, amely egy egész szigetet is képes lenyelni. Vagy a Villámisten gyermeke a mennydörgéstigris, vagyis arashitora, amely szárnycsapásival vihart idéz elő és üvöltése mennydörgés. A viharokban szárnyal, ez a félig fehér sast, félig fehér tigrist idéző lény.

Nyereményjáték:

Minden blogon találtok 1-1 kérdést, három lehetséges jó válassszal, ami a könyv témájához vagy a szerzőhöz kapcsolódik. A helyes válaszokat a turné bejegyzésiben találjátok meg, de nem feltétlenül ugyan azon a blogon, ahol a kérdést feltették, tehát figyelmesen kövessétek végig az állomásokat!