Fáradtan borulok az asztalra, amin lehetetlenül sok papír rendezetlenül halmozódott fel. A nyakam már begörcsölt a folytonos lefelé bámulástól. Lassan oldalra fordítottam a fejem, ami következménye a fájdalmas rándulás lett. De még fájdalmasabban rándult össze mikor megláttam az időt. Pontosan hajnali hármat ütött az óra. Szinte sírva nyögtem fel. Utálom a papírmunkát. Nincs ennél utálatosabb dolog, amit jelen pillanatban meg tudtam volna nevezni. És még csak a fele van kész ennek az átkozott papírhalmaznak. De az én hibám, nem kellett volna ilyen későre ilyen temérdek mennyiséget hagyni. A fene gondolta volna, hogy nem végzek vele. Óvatosan tápászkodtam fel az asztaltól, egyik kezemmel a nyakamat masszírozva a másikkal pedig az asztalt szorítottam. Annyi időm már nincs, hogy hazamenjek szóval úgy döntöttem, hogy csak lezuhanyozok és kifekszem a pihenőben. Ugyanis ma én vagyok a reggeles, vagyis hatkor kéne kezdenem. Amiig már csak három óra van, vagyis nagyon sietnem kell azzal a zuhannyal, ha közel hasonlító emberi formát akarok ölteni, mire elkezdődik a munka. Amikor áthaladtam a portán Mrs. Morren helytelenítő fejrázásával kellett szembenéznem. Lehajtott fejjel igyekeztem minél hamarabb eljutni az öltözőig. Szerencsére nem futottam össze más ismerőssel, aki megszidhatott volna az elhalogatott munkáért. Az öltöző kihalt volt bár ez ilyen késői órában nem is különös. Gyorsan bementem zuhanyozóba. Az öltöző nem koedukált szóval a zuhanyzós résznél voltak kisebb nagyobb viták. A zuhany most olyan volt, mint szomjazónak a víz. Vagy talán még jobb is. Felnyögtem, miközben forró víz alatt áztattam magam. Szomorkodva szálltam ki. Mikor kinyitottam az ajtót a meleg velem együtt távozott a helységből. Kómásan kezdtem felöltözni, de mikor már félig kész voltam rájöttem, hogy valami nincs rendjén. Nincs csönd, egy halk de annál ijesztőbb szuszogás jött mögülem. Gyorsan kaptam a zaj irányába a fejem. De nem volt ott semmi. Csak a pára szivárgott ki a fürdőböl. Remegő végtagokkal kapkodtam magamra a maradék ruhákat. Néhányszor még a nadrág ki is esett a kezemből. Nagyon fel tudom hergelni magam. Egy gyors mozdulattal benyomtam a szekrényem ajtaját. Élesen visszhangzott az öltöző csendjében. Épp hogy áthúztam a pólót a fejemen már a kijárat felé indultam. De egy pillanat alatt megtorpantam. Leesett állal és vonatszerűen zakatoló szívvel pillantottam meg. Ott állt a falnál az ajtó előtt. Hatalmas volt teljes testét egy nyálkaszerű csillogó anyag borította. Testtartása görnyedt volt, mint quasimodonak. Kezei kötött húscafatként lógtak. A hasán lévő bőr ernyedten lógott a két karja között, ami majdnem a földet verdeste. Hatalmas szája embertelen mosolyra húzódott. Majdnem a teljes fején körbeért. Szájában mindenfelé álló hegyes fogak sorakoztak. 

-Éhes. – A szájából csak úgy fröcsögött a szó temérdek nyállal egyetemben. Hangja nyeszlett volt és vékony. Lassan csoszogva indult meg felém. Az arcán még mindig ott uralkodott az a borzalmas mosoly szemeiről nem is beszélve. Két hatalmas fekete üreg volt a helyén, amiből genny csorgott alá. Egyre közelebb csoszogott én pedig a falhoz hátráltam. Zavartan néztem körül. Szememből már hisztérikusan menekültek a könnyek. Mintha vörös jelzést adtak volna ki a tornádóveszély miatt úgy menekültek könnyeim a szörny elöl. Ha ez lehetséges még jobban kiszélesedett a mosolya. Mikor már alig választott el tőle néhány lépés futni kezdtem olyan messze tőle amennyire csak lehetséges. Két lépést sem tehettem mikor a szörny karmai belém vájtak. Felhasítva a mellkasomon lévő vékony bőrréteget egyenesen a tüdőmbe nyomulva.  Egy acélos dobással a falnak vágott. Innen már homályos volt a kép. Láttam, hogy felém csoszog, foszlott képét is láttam ahogy kiéhezve rám vicsorítja mosolyát. Leguggolt elém és belemártotta ujját a hegyes körmével a koponyámba. Sikítani sem bírtam a számba tóduló vértől. Lassan húzni kezdte egy kis sebet nyitva. Fulladoztam, a halál velős állott szaga irritálta az orromat. A lény keskeny kék ujját lassan a szájához emelte és lenyalta róla a vért. A vigyora azonnal lelohadt. Mindkét kezével a szájához kapott és erősen kaparni kezdte a nyelvét miközben fuldoklott. Összegörnyedve visítozott és kaparta a torkát. Éles körmeivel belevájt a torkába, ahonnan kék folyadék kezdett szivárogni. A hasamból gyorsan szivárgott

az életet adó nedű. Lassan halványult el előlem a kép. Utoljára a szörny szenvedő pofáját láttam, ahogy a saját bőrét kaparja le az arcáról miközben eszelősen rikoltozik. Ahogy néztem, hogy saját magát is a halál kapuja felé űzi egy gondolat vert éket a fejemben. Csak holnap van Halloween.

 

---

SIMILAR ARTICLES