Vámpír témában, különösen a romantikus fajtában, már nem nagyon lehet újat mondani. Megmondom őszintén én az utóbbiakat favorizálom, de egy különösen kiábrándító könyvélmény után ebben a kategóriában (erről majd egy másik posztban) egy időre csömöröm lett a szemfogatlanított, túlszelidített vámpírokból, és a csókok helyett inkább egy kis vérontásra vágytam, ezért vettem meg Guillermo del Toro és Chuck Hogan közös regényét a Kórt, ami egy kis klasszikus vérszívó horrort ígért.
Hozzáteszem hozzájárult a filmrendező neve is ahhoz, hogy végül emellett döntsek, de miután elolvastam gyanítottam, hogy a legtöbb, amit beleadott ebbe a könyvbe, az a neve volt. Ha nem, akkor súlyosan csalódtam, lényegesen több kreativitást vártam volna A Faun labirintusának író-rendezőjétől.
Kreativitás azonban itt nem sok van. Az alapötlet egyértelműen az eredeti Bram Stoker féle Drakulára épül. A Mester a Demeter nevű hajó helyett itt egy Boeing 777-es repülőgéppel utazik át az újvilágba, de itt se éli túl senki, hogy együtt utazott a vámpírral. Itt még nem érnek véget a hasonlóságok, mert a történetben akad egy nagytudású, ezüstfegyverekkel felszerelt öregember, aki személyes ellenségének tekinti a Mestert. Mást is Van Helsingre emlékezteti ez? A csábítás itt kimarad, ugyanúgy ahogy a szemfogak is, ugyanis az extrém mód fertőző vámpírok itt a nyelvük alól kicsapódó csápokkal csapolják le az áldozataikat. Ilyenhez hasonlót is láttunk már, tessék csak a Penge 2 szétnyíló ajkú vérszívóira gondolni.
